Tegnap megpróbáltam somszörpöt főzni. Nem sikerült.

Somlekvár lett belőle. :(

Amúgy jól leszek lassan, vér nincs 11-e óta (merthogy mégiscsak ünnepivé kell tenni itt a dolgokat), anyutól kaptunk két pöttyösbögrét, anyóstól ágyneműhuzatot. Nagynéném férjétől meg szarvaskolbászt. Ez nagyon szép szó, hogy szarvaskolbász, jelenthetné azt is, hogy egy kolbász, aminek szarvai vannak, de ebben az esetben azt jelenti, hogy egy kolbász, amit szarvasból csináltak.

Napok óta svéd balladákat hallgatok, Férj töltötte le őket nekem, Garmarna, ami valami olyasmit jelent, hogy az Alvilágot őrző farkasok. Szeretem a skandináv zenét. Az a fél éves kényszerű sötétség valahogy megtanítja őket zenét írni, ha már színekhez nem juthatnak hozzá. Finnek, svédek, norvégok, keblemre! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.